Egy hétköznapi család mindennapjaiba csöppenünk. Dorka és Dömötör, az ikrek elevenek, harsányak és minden játékban benne vannak. Apa külföldön dolgozik, anya ki sem látszik a munkából, egyedül már alig bír a két gyerkőccel. A tévében ekkor visszautasíthatatlan ajánlat hangzik el: „az összecsukható nagymamához most nagyon olcsón, reklámáron juthat hozzá”.

A fellelkesült ikreknek anya nem tud ellentmondani, megveszik tehát a nagymamát, aki villámgyorsan a család teljesértékű és nélkülözhetetlennek tűnő tagjává válik. Csakhogy egy rejtélyes játszótéri baleset következtében eltűnik a kikapcsoló gombja, és elkezdődik a bonyodalom.

Szereposztás:
Bíró Eszter
Nagy Tímea
Stekbauer Hanzi Réka
Tőrös Szilvia
Vén Evelin

Rendező: Máthé Rozália

Az összecsukható nagymama – Unscene Pen

Az összecsukható nagymama prototípusa most reklámáron vásárolható meg az áruház háztartási osztályán! Takarít, mos, főz, igény esetén a kutyát is leviszi. Vigyáz a gyerekekre, mesél nekik, elkíséri őket a játszótérre és elsősegély funkciója is van. Nem csoda, hogy Dorka és Dömötör családjában nagy szükség van rá, hiszen az apukájuk külföldön dolgozik, az anyukájuk pedig ki sem látszik a sok tennivaló alól.

Be is szerzik a terméket, és a nagymama remekül beilleszkedik a család életébe: mindig tudja mit kell mondani, mi legyen vacsorára, mi köti le a két kis lurkó figyelmét. A teendők sosem okoznak neki fáradtságot, minden feladatnak ugyanolyan lelkiismeretesen lát neki. 

Történik azonban egy kisebb szerencsétlenség játék közben, és a nagymamát ezentúl nem lehet kikapcsolni. Többet nem lehet visszatenni a dobozába, de a konyhaszéken mégsem üldögélhet egész éjszaka! Mit lehet ilyenkor tenni? Vissza kell vinni az áruházba, ahogy a selejtes termékekkel tesszük? Vagy Dorka és Dömötör találnak más megoldást?

Érdemes volt a két testvér és az új nagymamájuk történetét végigkövetni a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábelőadásában, hiszen egy nagyon kedves és különleges hangulatú ötven percet tölthettünk el a színpadra épített nézőtéren. A nézőtér konstrukciója miatt a játszók közel voltak a közönséghez, minden báb, minden gesztus jól kivehető és könnyen követhető volt. A fehér, tiszta háttér előtt játékosan hatottak a bábok színes ruhái és a kellékek tarkasága.

A játékosság végig jelen volt az előadásban, nem csak a látványban, de a színészek játékában is. Minden alkalommal a legjobb pillanatban kacsintottak ki a bábok mögül, megjelenésük pedig ötletes kiegészítése volt a bábok küllemének. Az átállások alatt is szerepben maradtak, mozdulataik és gesztusaik akkor sem vesztették el a mesei jelleget. Jelenlétük nagyban hozzájárult, hogy a főleg gyerekekből álló közönség figyelmét az egész előadás alatt lekössék, tetszésüket elnyerjék.

A gyerekek elismeréséről árulkodott, hogy végig menni tudtak az előadással: hangosan nevettek, csodálkoztak, a dalok alatt tapsoltak is. Máthé Rozália rendezésének népszerű pontjai a dalok, hiszen a jól ismert slágereket a felnőttek is örömmel fogadták, és a gyerekek is élvezték a fülbemászó dallamokat.

A Szőcs Margit meséjén alapuló előadás a nézők számára egy jól ismert világot, napjainkat idézi meg: az apuka „pixeles”, hiszen csak videohívásban jelenik meg; az anya tableten dolgozik; a gyerekeket legegyszerűbben a Tv elé ültetve lehet lekötni. Kapcsolódni a múlthoz a nagymama, az ő játékai, mondókái segítségével lehet, általa kerül előtérbe a mesék világa, a valóságtól való eltávolodás.

Felnőttként is könnyen bele tudtam magam képzelni Dorka és Dömötör helyzetébe, rágódtam a dilemmájukon, ismerősnek éreztem a problémájukat. A végén azt vettem észre, hogy a gyerekekkel együtt szurkolok a „többé nem összecsukható” nagymamáért.

Kövesdi Krisztina
III. év teatrológia, BBTE