Kisszerű történetek és a hatalmas szakadék, amiben egyediségünk verdes – Unscene Pen

Kapcsolatok. Bonyodalmak. Életek tönkretétele. Életek felett szabadon rendelkezni. Na és hogy van ezzel a fesztiválozó? Voltál már tanúja családi sumákolásoknak? Talán igen. Mesélte neked századjára nagypapád a nagymamád sikertörténetét a sajátjaként. Könnyen lehet. Vesztél már össze egy családtagoddal halálosan majd adtál elő saját dalt öt perccel később? Valószínűleg többször, mint emlékszel. 

Na, de döntöttél már a saját életedről szabadon? Martin Crimp szerint azt hiszem nem egyértelmű a válasz. Ahogy a fesztivál harmadik napján látott A boldogság köztársaságában című drámájának interpretálói szerint sem. A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház- és Filmművészeti Egyetem (UNATC) hallgatói Martin Crimp drámáját iróniával átitatva tálalták a csíki közönségnek, sokszor talán kissé rágós falatokban. A minimalista díszletet sokszorosan ellenpontozta a hangzás, mely néha edzéshez szolgált alapul, néha átkötötte a jeleneteket.

 Az előadás erősen társadalomkritikus, olyannyira, hogy már-már brechti, aztán mégsem, aztán újra a nézőhöz intéznek egy-egy felszólítást, vagy éppen egy dal szólal meg ismét. A négy fal közti egyre abszurdabb családi helyzet bemutatása és a konfliktusok lejelzése után a szünetben megpihent néző arra mehetett vissza a Hunyadi László Kamaraterembe, hogy a koncvenció lehullott, ahogy a karakterek is a jelmezekkel együtt. 

Ezután következett a szembenézés önmagunkkal, amikor a szabadság, önállóság és egyediség kérdésköreit boncolgatták együtt, egyedül, közösen, a néző felé vagy a színpadnak. A sok ismétlés és a túlzó ironizálás kifárasztott néha, vissza tudott azonban rántani egy-egy megismételt mondat. Keretbe zárták a történetet a családi vonal visszahozásával és a konfliktust hangosan kimondók és szembesítők zárják a történetet saját kisszerű problémáikkal küszködve. 

Csog Brigitta
teatrológia, BBTE