Tegnap este felgördült a függöny, eldördült az első taps, és kezdetét vette az idei UNSCENE fesztivál. Mi pedig most, azaz másnap reggel 9-kor, kávéval a kezünkben és enyhe színpadfüggőséggel küzdve próbáljuk összerakni, hogy pontosan milyen előadásokat is láttunk a nyitónapon, hány barátot öleltünk meg, és hány pohár borral koccintottunk nem a művészetre.
A nyitónapon 5 produkciót láthattunk: a fesztivált délután 3-kor egy képkiállatás nyitották meg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész szakos hallgatói, melynek címe A bábjáték nem gyerekjáték, hanem műfaj! Ezt követte Csüdöm Henrietta one girl show-ja, a 1715380.nő (BBTE, Kolozsvár, színművészet szak, mesterképzés, másodév), majd az Ébredés című táncprodukció (BBTE, Kolozsvár, színművészet szak, alapképzés, harmadév), a már két éve hatalmas népszerűségnek örvendő New Genesis (BBTE, Kolozsvár, színművészet szak, mesterképzés, első év), és végül A két Korea újraegyesítése (MME, színművészet szak, mesterképzés, másodév).
Sajnos a hirtelen megérkezés és a kapkodós szállásfoglalás miatt a kiállításmegnyitóról lemaradtunk. Csüdöm Henrietta egyéni előadása a nőiesség megéléséről, annak nehézségeiről és a felszabadulásról szólt. Izgalmas, szexiséggel teli előadás volt ez, amely egy erotikus-masszőr lány történetét követi végig, ahogy álmodozó fiatal felnőttből prostituált nő lesz. A színésznő interakcióba lépett a közönséggel: provokatív megjegyzéseket tett a nőkre, miközben végig tartotta a szemkontaktust a közönség (nemcsak) női tagjaival. Hát igen, így jár az ember, ha első sorba ül, de hát aki nézőnek áll, ne csodálkozzon, ha…
Az Ébredés nagyon zavarba hozott. Mindig tudom értékelni, ha egy színészosztály nem klasszikus előadást hoz egy fesztiválra, hanem kísérletezik. Na ők ezt megtették, csak sajnos a végeredmény számomra nem hozta el a várt eredményt. Viszont így, a második előadás után, elkezdtem felfedezni a szálat, ami a nap minden előadását összeköti. Az erotikus jelenetek különösen erőteljesek és emlékezetesek voltak: intenzitásuk, érzékenységük révén kiemelkedtek az előadásból, és valódi színházi pillanatokat teremtettek.
És ha már a mindennemű szexuális feszültségnél tartunk, a csúcspont egyértelműen a New genesis volt. Az esztétikai kidolgozottság, az összhang és a rengeteg belefektetett munka szépen meglátszott az előadáson. Az osztályvezető tanárunkkal egyszer beszélgettünk arról, hogyan illik leírni azt, ha valaki(k) szépek vagy vonzóak. Azt hiszem így: mindegyikük gyönyörű, leesett az állam. Sajnos az utolsó tizenöt percben ott kellett hagynom az előadást (azt azért még megvártam, míg az összes fiú leveti az ingjét), mert rohannom kellett A két Korea újraegyesítését feliratozni.
Időben oda is értem, csak hát, ahogy az lenni szokott, a technika nem akart engedelmeskedni. A második felvonás elején megpillantottam egy aprócska feliratot a TV-n: "Your TV will be turned off in 1 minute…”. Mondtam, oké, úgysem fog kikapcsolni. Kikapcsolt. Miután ezt végignézte a közönség, bátran úgy döntöttem, bekapcsolom megint. Bekapcsoltam. A főmenübe dobott, és így mindenki végignézte, ahogy a Netflix és a YouTube között krúzolgatok, hogy visszahozzam a feliratot. Mondanom sem kell, nem sikerült.
Barna Léna