UNSCENE - VISSZATEKINTŐ
Svédasztal
Bukaresttől Kaposvárig, bábelőadástól táncszínházig mindenből kaptunk. Szakmai kapcsolatok és barátságok születtek. Mission completed.
A pályakezdő színházi halálfalókat megismerték, mint a madarakat csicseregni az erdőben (ha már annyiszor hallhattuk a protokollbejátszást a produkciók elején), csakhogy a mi támogatóink a játék öröme és az alkotás iránt érzett vágy volt.
Stan Lilla-Alíz
ON SCENE – KEDD
A fesztivál hatodik napja egy román nyelvű előadással, a vásárhelyi diákok O scrisoară pierdută-jével kezdődött. Túlnyomó többségben diákok érkeztek, ami nem csoda, hiszen a mű érettségi anyag lesz. (Hajrá a végzősöknek!) A diákokat sikerült rendesen beugratni: az előadás kezdete előtt egy részeget játszó színész már szerepben volt, az előtérben téblábolt, amikor szállingóztak a nézők. Először ijedtséget váltott ki a tömegből, egy kis idő után pedig sugdolózni kezdtek az emberek: az illető vajon színész-e vagy sem.
Nem sokkal később a Bányavíz című előadáshoz volt szerencsém. Az öt szereplőt négy színész alakította, és ez nagyon humoros volt, hiszen így a kedves és jószándékú Irén nénit felváltva mind a négy színész eljátszotta különböző jelenetekben. Az előadás után levontam magamnak a tanulságot: néha nem vesszük észre, mekkora érték a számunkra előre megírt út. Gratulálok a színészeknek!
(Silló Dóra, önkéntes)
Három haiku
Vers rímek nélkül,
Egy szaloncukor-terhes,
Rögös föld felett.
(Bányavíz, MME)
Elit vacsorán
Körbe zár a ridegség.
Ezt takkra tették.
(Double Fiesta, UNATC)
Dalos Elektra.
Ér vágás és vér vágás
Szinkretizmusban.
(Magyar Elektra, MATE)
(Dögei Mátyás)
ON SCENE – HÉTFŐ
Bevezetés. Egy fesztivál, végzős művészeti egyetemisták, tapsorkánok, sörcisszenések, ezerévenemláttukegymástok, laptopokon pötyögések. Szakdolgozatok, beadandók. Az ötödik nap. Tanárképzős szemináriumi dolgozat az iskolai konfliktuskezelésről.
Tanár-diák konfliktus - az óra megzavarása. Reggel tíz, Berecz Boglárka: A rendíthető ólomkatona. Indítom a hangfájlokat. Két osztálynyi gyerekzsibongás. Aztán csak néhány pusmorgás, komoly figyelőcsendek. Beszélgetés a gyerekekkel. Egy kérdés hozzám. „Amúgy te ki vagy, mert hogy csak üldögélsz csendben és nem csinálsz semmit?” Azóta eltelt egy nap. Már nem fáj.
Iskolai konfliktus esetén a szülők együttműködése, vagy annak hiánya. ChatGPT javaslat: „Ha nem beszélsz románul, érdemes mérlegelned, hogy a színházi élmény mennyire lesz élvezetes számodra a nyelvi akadályok miatt. Modern színház esetén azonban gyakran a vizuális elemek és a színészi játék is erősen közvetítik az előadás mondanivalóját, így még nyelvi korlátok mellett is mély benyomást gyakorolhat.” Copilul acesta. Elmentem. Kamera, vetítés, kerekesszék, halál. Fájdalmas, problémás szülő-gyermek viszony(ok). Azt hiszem, hogy egyetlen család története. De István bácsi felvilágosít, hogy valójában többé.
Drámajátékok konfliktuskezelésre. Kavarodás, tolongás, jegyfoglalásapokalipszis, segítőkészdeahelyzettelszembentehetetlen szervezők. Hair. A tegnapi gombóc a torkunkból most golyóként cikázik ide-oda a színpadon. Zenés háború-revü. Itt és most, ami régen és ott. A szemináriumi dolgozat elkészült.
(Dögei Mátyás)
Hair, BBTE, Kolozsvár
Bevallom, van egy függősségem: a zene, ha lehet abból is a hair-féle.
A Hair gyermekkori traumaként élt bennem - legalábbis eddig. A jól ismert önfeláldozás-legenda (a Let the sunshine in imaszerűségével megspékelve) az emberiség teljes bukásának metaforájaként értelmeztem. Aztán idén találkoztam egy másfajta Hairrel.
A miénkkel.
… és az örök remény jut most már eszembe.
Stan Lilla-Alíz
UNS(c)EEN: ÖNKÉNTES SZEMMEL
Amikor megkérem az önkéntestársaim, hogy egy szóval foglalják össze a fesztivált, a következőket mondják: energikus, kaotikus, forgatagos. Az én szavam: lehetőség. Lehetőség arra, hogy különleges előadásokat láthassak, és ezáltal betekintést nyerhessek a különböző egyetemekre. Így a fesztivál akár pályaorientációs jelleggel is bír. Nekem személyes kedvenceim a táncszínházi produkciót voltak.
Az előadások mellett az, ami számomra sokat jelent, és ugyancsak meghatározó része az Unscene-nek, az az atmoszféra. Az a légkör, ami ezáltal Csíkszeredában létrejön, legalábbis a színház környékén biztos. Nem véletlenül várjuk a május ezen időszakát. Egy élmény új embereket megismerni, velük beszélgetni, ezek a kapcsolódások pedig mind értékes pillanatok maradnak az életemben.
Szerintem minden önkéntes nevében mondhatom, hogy sokat jelent nekünk ilyen fiatalon részt venni a színház és Unscene működésében. A szervezkedés egyszerre ad belátást a színház világába és a rendezvényszervezésbe is. Értékeljük, hogy ránk mernek bízni feladatokat, esemény körüli teendőket.
Maga az önkénteskedés nyilván olykor fárasztó meg energiaigényes, de ugyanakkor fel is tölt, áramlik az energia. Sokat ad a fesztivál és az itt szerzett szakmai és szociális tapasztalatok. Örülök a lehetőségnek, hogy itt segíthetek, és remélem jövőre is találkozunk.
(Veress Vanda)
ON SCENE – VASÁRNAP
A hetedik napon megpihent. De ez a negyedik.
Vasárnap ott folytattuk, ahol szombaton abbahagytuk, csak az idő lett kicsit borúsabb. De ez senki kedvét nem vette el attól, hogy újra színházat fogyasszon. Annyit, amennyi csak belefér, és még egy kicsivel talán többet is. Rögtön az elején a Kovács János meghal előadást nézhettem meg. Dálnoky Csilla rendezése és Hatházi András drámája egy olyan találkozás, amiért az ember szívesen beáldozza a vasárnapi húslevest.
Ezután az előadás után szerintem minden fesztiválozó nevében mondhatom, hogy jól jött a néhány órányi szünet. Tiszta fejjel tudtuk megnézni a jászvásári táncosokat, akik a Nomad című mozgásperformansszal érkeztek a fesztiválra. Biztos vagyok benne, hogy az előadás után a nézőtéren nem volt két ember, akinek egyeztek volna a benyomásai, a beindult asszociációi. Az ezutáni Chicken Teriyakit úgy tudnám leírni, mint egy gombócot a néző torkában: nagyon nehéz lenyelni és megemészteni, de mindenképp érdemes. Mindjárt indul vissza a vonatom Kolozsvárra, de még útba ejtem a Gen.Snowflake előadást. Ahogy errefelé mondják, volt ebben minden, mint a búcsúban: kis mozgás, kis improvizáció, kis autobiografikus szál.
Azt mondják, nem kezdünk hát-al mondatot, “hát én kezdek”. Hát nekem eddig tartott a fesztivál, rohanok a vonatra a csíki vadmálna és a tervek ízével a számban. Hát köszönöm.
(Vizi Abigél)
ON SCENE – SZOMBAT
Dőlj hátra és élvezd! Vásár, paraván, hűvös de kellemes Csíkszeredai levegő. Szerencsére én is székely vagyok, még nincs a lájbi begombolva. Gyermekek, csillogó szemek, kíváncsiság: hát ez az atmoszféra adatott Szűcs Tamásnak, aki a Pulcinella, kutyabaja című előadást hozta el az Unscene nézőinek és járókelőinek. Néhány óra és nagyon sok kávé után megkezdődött a nap húzósabb része, ahol öt különböző előadás várt rám. Vittem magammal a reggeli kíváncsiságom és engedtem, hogy történjen, aminek kell. És történt.
A nap második előadása az Amintiri din pământ și hârtie. Után rögtön siettem is át a Művelődési Házba, ahol a kolozsvári harmadévesek Angyal című produkcióját néztem, amit a maga is játszó Sztojka Sebestyén írt. Drogfüggőség, beteg szülők ápolása, veszteség, hit – mind olyan témák, amelyekről elképzelhetetlen, hogy ne érintsék a generáció fiataljait.
Magával húzott a fesztivál hangulata, az emberek, az atmoszféra. A mosolyokkal együtt ültem be a nap következő programpontjára, Az elsietett temetés-re. Az előadás végére az eső is eleredt, így rohantunk vissza a színház kamaratermében, ahol Balázs Ádám és Sárosi Áron rendezésében és előadásában nézhettük meg az It's easier if: bohócjátékot ami enyhén szólva sem hagyta szározon a szemeket. Itt van egy cigi és egy csíki vadmálnányi szünet, mielőtt visszabattyognánk a zuhogó esőben a Kultúrotthonba, ahol az Ex-terápia című mozgáselőadás vár ránk. Jó lesz, azt érzem. És az ember az ilyet általában érzi.
(Vizi Abigél)
ON SCENE – PÉNTEK
Péntek reggel a résztvevők többsége le sem tagadhatta volna, a csütörtök esti Prezeng koncertet, sem az azt követő néhány órát, de ez nem mutatkozott meg az összhatáson. Végre megjelent a nyári hangulat, ami elfeledtette velem, hogy fáradtnak kéne lennem, felhúzta a fesztivál hangulatát, és pont kapóra jött, hogy egymás után, két táncszínházi előadást is megtekinthettünk. A New Genesis és az Ipso Facto ereje feltöltötte energiával a nézőket. Jó volt látni, hogy az előadások után, olyan intenzitással beszélték át a nézők a látottakat, hogy szinte ők is koreózni kezdek a színház melletti parkban. Úgy jöttünk ki a teremből, mint a gyermekek a hullámvasútról, az első mondat ami a szánkat elhagyta, a “Még egyszer!” volt. Majd az esti Részegek megkoronázta a napot, így ma nem csak az óránkénti hosszú kávé tartott életben. Reménykedünk benne, hogy ezek az energiák mozognak majd a fesztivál többi napján is.
(Székely Bence)
New Genesis, BBTE, Kolozsvár
Gemza Péter egyszer, főpróbahét utolsó napjainak valamelyikén, organikus kompozícióként emlegette az előadást. És igen, talán ez a legjobb szó rá; örökös külső szemként volt időm lebetűzni ennek a színházi eseménynek a címszavát.
A mozgásszínház megnevezés szép és jó, de akkor teljesíti misszióját igazán (vagyis szerintem), ha megfeledtkeztet arról, hogy mi történik a színpadon. Én nem támcszínházat látok, hanem egy teremtést, egy szenvedéstörténetet egy rituálét. Egy törzset, azaz a kolozsvári harmadév közösen beszélt nyelvét, aminek betű maga a mozdulatok, a jelentések, az érzelmek és energiák.
(Stan Lilla-Alíz)
ON SCENE – CSÜTÖRTÖK
Bábö
A bábjáték nem gyerekjáték, hanem műfaj!, MME, Marosvásárhely
Első nap. Borzasztó az idő. Nincs meleg, de legalább nagy a hideg. A bábosok előadástól viszont kisütött bennem a nap. Nagy szerelmem Ionesco, főleg a Kopasz énekesnő. Az egyik leginspirálóbb mű az életemben, fülig szerelmes vagyok. Ebbe az előadásba is az lettem, többek között Ionesco miatt, de azért is, mert a szöveget végre bohócjátékként láthattam. Bár a tér kicsit furcsa volt – előtér, ugyebár, itt várakozni szokott az ember. Valahogy mégsem vette el az energiáját az előadásnak, ugyanúgy futkosott a hátamon a hideg. Nagyon jól működött a parancsnok dupla szereposztása, és az is, ahogyan a két színész egymást követte, megjelenítve a karaktert férfi és női ábrázolásban is. Bár nem játszottak más kulcsban, mégis fontos volt, hogy a karaktert nő és férfi színész szakította ketté (vagy éppen egyesítette).
A második „felvonás”: hát az egy külön előadás. Mindig is a szívem csücske volt a vásári játék. Nem szeretnék, s nem is tudnék szakmai szemmel beszélni róla: végigmosolyogtam az egészet, és kész. Persze nagy vonalakban megemlíthetem, hogy profi volt maga a bábozás, meg a zene a kis rudakkal, nagyon összhangba mozogtak a srácok, de ilyenkor annyira 5 éves gyerekké válik az ember (legalábbis én), hogy mélyebben nem tudja és nem is szeretné analizálni a történetet. Csak élvezi. Pont, mint egy gyerek.
(Gergely Ágnes)
Johanna
Johanna, MME, Marosvásárhely
Furcsa volt látni egy olyan egyetemi előadást, amiben egyik színészt sem dobta le magáról a színpad. Sőt, valósággal húzta magába: mi meg frontálisan kaptuk ennek az összhangnak az energiáját.
Kicsit olyan volt ez az előadás, mintha két különböző humorú rendező rendezte volna. Rengeteg helyzet volt jól eltalált humorral megoldva; voltak benne nagyszerű csavarok, viszont nagyon közönséges viccek is.
Szerintem színházba azért jár az ember (legalábbis én biztosan), hogy egy olyan új kulccsal találkozzon, amit a hétköznapokban nem talál meg sehol. A színpadi beszédnek éle kell legyen, ütnie kell. Ahogy Visky András tanár úr mondta egyszer egy magányos őszi estén a teatrológia óránkon: „egy jó előadás visszaadja a szüzességed, hogy aztán elvegye a végére”. Szerencsére összességében kiegyenlítette egymást a két játékkulcs.
Bár kicsit sokaltam a két és fél órát, de szerencsére, mind a három alkalommal, amikor elaludtam volna, leugrott valaki a színpadról, és éreztem az előadás izzadságát. Még szép! Második sor széle. Ezt nem gondoltam át.
(Gergely Ágnes)
A termék
A termék, BBTE, Kolozsvár
A csütörtök hajnali érkezésünk okán páratlanul indult a tegnapi nap, és délután négy órára már sikerült a harmadik kávéval öblögetni a számat. Ráadásul még esett is. Belga-féle „így is – úgy is baj” stílusban próbáltunk Antal Örssel az esti 9 órás egyénijére – vagyis próbált, mert én csak művészeti kurátorkodtam. Természetesen a próba sem próba a technikusok nélkól (akiket innen, a New Genesis próbájáról is puszilunk a sok-sok segítségért).
Ha a termék nem esett volna olyan jól a nézőknek, mint ahogyan azt a hahotázásokból hallottuk, és nem esett volna a one man-nek sem olyan jól a show, mint ahogyan azt utána láttam az örömködés közepette, akkor azt mondanám, hogy lehangolóan hideg volt...
..., de nem mondom, Product beszélt helyettem, én hallgathatok.
(Stan Lilla-Alíz)