Egy tér középen, egy átjáró, ami egyszerre valóságosnak és ugyanakkor valószerűtlennek tűnik. Egy tér az átváltozásra, a lélek felkészítésére. Egy tér, amely arra kényszerít, hogy újra felismerd magad. Szereplők, akik vannak és nincsenek, az időtlenségbe veszve, telítettek és üresek, ebbe a térbe dobva. Minél közelebb jönnek, annál áttetszőbbekké válnak, érzem, ahogy valami megváltozik bennük, valami változik a testükkel. Már nem testiek, nem anyagiak. Rájövök, hogy már ők sincsenek, mert meghaltak. Jön a kérdés: a halál így néz ki? Egy csapat idegennel megosztott tér? Ahogy rájönnek, hogy halottak, pánikba esnek. Ez több mint pánik. Ez megváltás (elengedés), ez félelem, ez szomorúság. Ráeszmélnek, hogy a tér él, hogy kommunikál velük, arra készteti őket, hogy „feljebb” jussanak, arra, hogy bizonytalanok legyenek, hogy kiáltsanak, hogy felfedezzék a közös érintés, a közös lélegzetvétel gondolatát, emlékezésre sarkallja őket, hogy egymást visszatükrözzék és ezáltal kiszabaduljanak és átváltozhassanak.

Szereplők:
Teodora Tudose
Andrei Cristea
Cătălina Oance
Anca Stoica
Antonia Itineanț

Látvány- és fénydesign: Miruna Croitoru
Eredeti zene: Ovidiu Zimcea és Valgeir Sigurosson, Keaton Henson betétekkel
Szakmai koordinátorok: lect. univ. dr. Elena Zamfirescu és lect. univ. dr. Andreea Duță
Koncepció és koreográfia: Antonia Itineanț