Kétszereplős komédia szerelemről és szexről, végletes érzelmekről. Szkeccs az emberi természetről, bűnökről és léhaságokról, amelyben nevetve vesszük be a keserű pirulát.

„A férfi-nő kapcsolatok mindig konfliktusokkal terheltek, még akkor is, ha vannak benne időnként megnyugvások. Ahogy a nagyok mondják, vannak hullámhegyek meg hullámvölgyek. Aki élt már életében kapcsolatban, márpedig az az ember nagyon ritka, aki nem, köze van a Szép Ernőhöz.” (Mohácsi János)

Szereplők:
Karsai Dóra
Tamás Csanád

Rendező: Mohácsi János

Tűzoltó – Unscene Pen

Szép Ernő egyfelvonásos vígjátéka bohózati szituációban jeleníti meg a férfi-nő kapcsolatok hullámvasútját. Özvegy Karácsony Jeremiásné keményen próbára teszi a falu tűzoltóját: képes uralkodni magán és kötelességének eleget téve az égő tyúkólhoz sietni, vagy az asszony csábításának enged és nála tölti az éjszakát?

Karsai Dóra és Tamás Csanád párosa kerülve a harsányságot, a szöveg humorát finoman kihasználva nevetteti a közönséget: a ravasz özvegyasszony és a tűzoltó a néző felé félreérthetetlenül jeleníti meg a szerelmi játszmát, amelyben a kiütött tűz és a nő szerelme közül a férfi számára egyetlen lehetséges választás létezik.  A két figura, miközben a faluban félreverik a harangokat, keresztülmegy az udvarlás, az összeveszés, a szakítás és a kibékülés fázisain. Amilyen buzgón igyekszik az őt látszólag beengedni vonakodó asszony ablakán bejutni, olyan nagy kínok között őrlődik a tűzoltó, amikor el kellene mennie. Mi fontosabb, kérdezi a nő: a tűz odakint, vagy az, ami itt ég, mutat magára.

A megterített asztal körül, amelyen tálalva van a töltöttkáposzta (mert az özvegy persze nem várt vendéget, csak ez a káposzta és egy kis rossz bor van mellé otthon), az évődés és az apróktól az egészen vad konfliktusokig terjedő momentumok váltják egymást, a szereplők leülnek, felállnak, lámpát gyújtanak, énekelnek. Végül persze az ágynemű is fel lesz forgatva, és hozzávágódnak a párnák a tűzoltó fejéhez, amelyről hol lekerül a sisak, hol nagy harcok árán visszakerül rá, hogy tettetett határozottsággal majdnem elinduljon, majd nagy kínlódva mégis visszaforduljon.

Ha nem is voltunk mind abban a helyzetben, hogy éppen a legrosszabb pillanatban gyulladt ki a tyúkól, a külső szemmel komikus, belülről viszont véresen komolynak érzékelt szituáció ismerős lehet, ahogy arről a közönség reakciói is árulkodtak.

Keresztesi Borbála
Teatrológia III. év, BBTE Kolozsvár