A chioggiai ember egyszerű, szerény életet él. Gürcöl, hajt, igyekszik túlélni, ahogy csak tud. A mindennapi betevő megszerzésén túl szeretne még gyűjtögetni is. Ha lehet. Az idősebbek igyekeznek egy minimális alapot biztosítani a fiatalabbaknak, miközben nekik is jó volna élni még egy kicsit. Ha sikerül.
A chioggiai ember reménykedik egy jobb életben. Élni akar. Szeretni. Jól érezni magát. Megbecsülve szeretne lenni. És szabad szeretne lenni. Szabad.
A chioggiai ember érez, gyakran túl sokat is. Őszinte. Túlzottan is. A legkeményebb fából faragták, mégis érzékeny, mintha leheletből lenne.
És akkor: elég egy könnyelmű döntés, egyetlen nem átgondolt hecc, pont a nem megfelelő napon, és egy kis közösség élete a feje tetejére áll. Innen pedig már nincs megállás. Van-e elég óra a napban, hogy visszarendeződjenek a dolgok, mielőtt még túl késő lesz?
Goldoni akár ma is írhatta volna komédiáját. És a chioggiai ember lehetne az egyszerű erdélyi ember is. De nem az. Ő chioggiai.

Szereposztás: 
Toni - Sztojka Sebestyén
Pasqua - Tódor Erika
Lucietta - György Laura
Beppe - Biró Gergő
Titta Nane - Fazakas Hunor/ Antal Örs
Fortunato - Uivaroşi Daniel
Libera - Kalló Júlia
Orsetta - Máthé Barbara
Checca - Balázs Bernadett-Mária
Vicenzo - Filep Gergő
Toffolo - Tulogdi-Szűcs Botond/ Flór Máté
Isidoro - Ábrahám Gellért
Canocchia/Altiszt - Pazsiczki Máté

Látványtervező: Hatházi Rebeka
Színpadi mozgás: Györgyjakab Enikő
Technikai munkatárs: Portik Zoltán
Rendező: Köllő Csongor
Külön köszönet Gál Kristófnak!